Ma boldoggá tettem 4 fiatal, igen csinos ifjú hölgyet. Egyszerre. Igazán ultra férfinek éreztem magamat.
De induljunk a kályhától.
Állítólag egyikük beszorult a fürdőszobába, pánikba esett, onnan pedig kung-fu transzba, és kitört a helyiségből. Az első képen láthatjátok ennek eredményét. Amúgy a zár kulázott be, mint utólag a helyszínelő gárda azt megállapította. Egy régi kedves ismerősömmel (akinek a mini hegedát faragtam) meglátogattuk régi kedves barátnőit. A lányok panaszkodtak, hogy nincs függönyük, az ügyeletes szaki szerint gyémánt fejes fúró kell a kar
nis felfúrásához, mert a mennyezet azon részén acél gerenda játszik bújócskát. És hogy most honnan szereznek ilyen fúrót...vagy valakit, akinek van ilyen. Ezen a ponton én nagyon büszkén kihúztam magamat, és egy Dolph Lundgrenes The Expandables 2-ős köhintéssel jeleztem, hogy jelen vagyok. (The Expandables 2 - kötttttelező). Katica (a hegedű tulaj) felnevetett, és mondta a lányoknak, hogy akkor ezek szerint nekem van, mert ismeri a szakmai múltamat. Megbeszéltük a lányokkal, hogy megyek vissza másnap, felhajítom a karnist. Hazaértem, köszönés helyett egy kérdéssel nyitottam apunak: "Van gyémántfejes fúrónk?".... Megbeszéltük, hogy miről van szó, és mondta, hogy hülyeség, hogy ott vasgerenda legyen, mert panel (mert amúgy panel lakásról van szó) kégliben ilyesmi nincs, csak sima vasbetonok játszanak. Bújócskát. Minő szerencse, a szomszédunk anno, fénykorában számos panelház felhúzásánál volt fő tótumfaktum. Másnap reggel vele is értekeztem egyet. Fogtam a Makitát, átmentem, karnis kész. A lányok örültek, lesz függöny. A kukkolós szembe szomszéd gondolom már nem lesz ilyen boldog. Éppen pakoltam, amikor félfüllel meghallottam, hogy már csak a fürdőszoba ajtót kéne megoldani, hogy be lehessen csukni. Ó, hát én olyat tudok!!! Következő másnap, azaz ma teljesen felszerelve érkeztem. Fűrészek, faragasztó, kisflex, véső, csavarok, fúrógép, glett, festék, volt ott minden, tán' még sózott zsidó gyerek is. Átgondoltam a dolgokat, és majdnem tökéletesen szépen megcsináltam. A lányok újfent nagyon örültek, de még megyek vissza, van mit csinosítani a festésen. De csak azért, semmi másért...
Frissítés: voltam megigazítani a festést, valamivel vállalhatóbban "fest"...muhaha (kép lent, lent)
Megjegyzés: a második és harmadik képért külön, rohadtul nagy köszönet jár a kégli egyik lakójának, Fanninak, aki szereti a piros pöttyös túró rudit, de csak a nagyot. És egy zseni a lány, ez olyan biztos, mint a halál, vagy az adó, ugyanis feltalálta a kétszersült pudingot!!
.jpg)
