A gitárosok egyik legjobb barátja az az eszköz, amit angolul stingwinder-nek, vagy pegwinder-nek neveznek. Sok gyártó csinál ilyet, tök szarok, mindig szétesnek, össze kell csavarozni, megint szétesik. Hammelburgban egy hangszerboltban láttam egyet, amit valami svéd cég csinált. Megvizsgáltam, egyértelmű volt, hogy áll, mint Katiban a gyerek. Megálmodták jól. Megvettem. A Dunlop tekerő egy húrozás alatt vagy 16-szor szétesett, kilazult. Ez a svéd szar meg működik, ahogy kell. Aztán idővel arra gondoltam, hogy bakker, csinálok egyet fából. Leültem, átgondoltam, hogy hogyan is néznék ki, ha bitang jól összerakott hangolókulcs tekerő lennék, és nekiláttam.
Az első képen a szorítóban az a rész látható, amit később kifúrtam, és reszelővel akkora nagyságúra tágítottam a lukat, hogy a gitárnak a hangolókulcsa szépen belemenjen. Persze szépen lekerekítettem a széleket. Ezt a darabot ráragasztottam a képen jobb oldalon látható fadarabra. Ennek a fadarabnak a vastagabb részét átfúrtam, és egy hosszabb facsapot ragasztottam bele. Ez a facsap a tengely. Egy fa ruhaszárítóról levágtam egy 6-7 centis darabot, amit hosszában kifúrtam. Ráhúztam a facsapra. A facsapból lent kilógott egy darab, amire ráragasztottam egy darab fát. Így a henger a tengelyről nem esik le. És működik!!!!!!! És lefestettem szép fekete lazúr festékkel.
